Magyarországon egyelőre nincs elfogadott vastagbélrák-szűrési program. Ajánlások léteznek, amelyek nem a kolonoszkópiát, hanem a székletvér kimutatását célozzák. A gasztroenterológus szakma ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a szűrés lényege a rák előtti állapotot jelentő vastagbélpolipok felismerése és kolonoszkópos eltávolítása. Minthogy a polipoknak csak körülbelül 10 százaléka vérzik, a székletbeli vér kimutatása – figyelmen kívül hagyva a hamis pozitív vagy negatív leleteket – a nem vérző polip (vagy rák) felfedezésére alkalmatlan. Egyértelműen a kolonoszkópos szűrés lenne tehát indokolt, de ennek várható költségeit túl nagynak ítélik. Ugyanakkor a későn felismert, már operálhatatlan állapotú – vagy operálható, de kiegészítő kemoterápiára szoruló – betegek kezelési költségei jelentősen meghaladják a szűrését. Egyelőre ez a felismerés sem vezetett Magyarországon a kolonoszkópos szűrőprogram beindításához. Minthogy hazánkban a szűrőprogramok csak szórványosan, kísérleti jelleggel zajlottak (székletvérszűrés történt például Kerepestarcsán, Győrben, Miskolcon), a férfi–nő arány alakulása nem ítélhető meg pontosan. A műtéti és morbiditási adatok azonban arra utalnak, hogy a vastagbélrák a férfiak körében Magyarországon is egyre gyakoribb. Magyarországon a szigmoidoszkópiát gyakorlatilag nem alkalmazzák. Ez helyes is, mert a daganatok és polipok igen nagy hányada magasabb, az ezzel az eszközzel elelérhetetlen vastagbélszakaszon helyezkedik el. A szigmoidoszkópos szűréssel a vastagbélrák halálozása 50, a kolonoszkópos szűréssel 80 százalékkal csökkenthető. A baj csak az, hogy Magyarországon nincs szűrés – bár szakmai feltételei adottak, hiányzik a finanszírozás és a lakosság megfelelő tájékoztatása. Így a „kolonoszkóp vagy szigmoidoszkóp?” kérdés irreleváns. Mindegy, hogy melyikkel nem szűrünk.

Az orvosok jelentős része az ágazat elleni támadásnak tartja, ezért nem támogatja a kötelező kamarai tagság felszámolását – derül ki a lapunk által készített körképből. Vannak, akik egymással rivalizáló alternatív szervezetek létrejöttéről vizionálnak, amelyek egymást támadják, politikai alapon szerveződnek, s az összefogás helyett az orvosi megosztottságnak válnak a mindenkori kormányzat által jól manipulálható és kihasználható színtereivé. Kevesen bíznak abban, hogy kevesebb emberrel, kevesebb jogkörrel és pénzzel többet nyújthatna a kamara.  

Bizalmi szavazás az orvosi kamaránál A Magyar Orvosi Kamara történetében példátlan módon, július 26-ra összehívták a küldöttközgyűlést, hogy szavazzon az elnökség tagjainak visszahívásáról. A bizalmatlansági indítványt jegyző 97 képviselő szerint az elnökség nem képviselte megfelelően a kórházi privatizációról szóló törvény vitája során a kamara álláspontját. Az első figyelmeztető jel az volt, amikor a Nemzeti Egészségügyi Tanácsban a Magyar Orvosi Kamara tartózkodott a kórháztörvényről szóló szavazásnál. Kupcsulik Péter, a kamara elnöke lapunknak adott nyilatkozata szerint ez megfelelt a képviselő-testület korábbi határozatának. A NET a kamara támogatásának hiányában is a törvényjavaslat mellett tette le a voksát. Ezt megelőzően az elnökség döntött arról, hogyan foglaljanak állást. Két elutasító, egy a javaslatot támogató és öt tartózkodás született. Közönyös tagság, harcias képviselők A kamara legnagyobb döntéshozó testületét, a küldöttközgyűlést május 16-ára hívták össze, az óriási médiaérdeklődéssel kísért küldöttközgyűlés azonban határozatképtelen volt. A távolmaradók magas száma közönyösséget sejtetett, amivel éles ellentétben állt a jelenlévők csaknem egyöntetű és nagyon határozott kórháztörvény-ellenessége.